Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) lárvakártételének nyomai a kukoricalevél főerén. A felhalmozódott rágcsálék és ürülék biztos támpontot ad, amennyiben a kártevő hernyóját keressük. 

 


Az első bevirágzott napraforgó-tányérokon sok repcefénybogarat (Meligethes aeneus) találhatunk. Bár helyenként kifejezetten nagy számban vannak jelen, csupán a virágport fogyasztják, így kárt nem okoznak.

 


Egyes szelektív egyszikűirtó készítmények helytelen és gondatlan felhasználása eredményezhet fitotoxikus tüneteket a napraforgó növényeken is. Bár ezek teljes biztonsággal használhatók, túldozírozásukkor, hatásfokozó adalékanyag felesleges használatakor, vagy az imazamox hatóanyagú gyomirtó szerekkel való együttes - vagy túlságosan közeli - kijuttatásukkor előfordulhatnak ilyen tünetek. Ezek a leveleken, a virágkezdeményeken egyaránt megjelenhetnek, és szerencsétlen esetben igen komoly termésdepressziót is okozhat.

 


Pelyvalevelek közül kilátszó, gyakran szinte már a kihullás előtt álló búzaszemeket találunk sok helyen az országban a már érőfélben lévő búzatáblákon. Ennek oka az utóbbi hetekben lehullott nagy mennyiségű csapadék, amely miatt a magok megduzzadtak, amiket így a pelyvalevelek már nem képesek befedni. A jelenség nincs összefüggésben a vetett fajtával, bármelyikben megmutatkozhat. A betakarításkor érdemes lesz fokozottan figyelni a vágóasztal, a motolla beállítására a pergési veszteség elkerülésére, mérséklésére.

 


Már megtalálhatók az első fehérpenészes szár- és tényérrothadással (Sclerotinia sclerotiorum) fertőzött napraforgótövek.  A vízzel telített talajokon bizonyára egyre több ilyen lankadó, turgorát vesztett növény lesz, amelyeket ez a kórokozó betegített meg a talajokban található szkleróciumaiból.

 


A repceállományokban sok helyen találkozhatunk a repce fómás megbetegedésének (Phoma lingam) tüneteivel. Ezek fakó, szürkés foltok, bennük apró piknídiumokkal, amelyek a kórokozó ivartalan szaporítóképletei. Ha a szárakat megvágjuk, akkor sokszor a kórokozó tünetei mellett a szárat károsító kártevők nyomait is megtalálhatjuk azokban. Ezek a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) és a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) lehetnek, akár együttesen is, akár külön-külön is. További képek a "Bővebben" gombra kattintva láthatók.

 


Az őszi kalászosokban sok helyen találtunk elhalt kalászokat a még zöldellő állományokban. Sok esetben az elhalás azért következett be, mert a legfelső nódusz felett egy kártevő a szárat átrágta. Bár magát a lárvát és nem egy esetben a bábot is megtaláltuk, sőt ezekből még az imágót is sikerült kikeltetnünk, a kártevőt -ami egy molyféle- nem sikerült meghatároznunk. Amennyiben valaki ezt meg tudná tenni, megköszönnénk, ha elküldené a meghatározást a karkepportal@gmail.com e-mail címre. Előre is köszönjük! A kártételről, a lárvákról, a bábokról és az imágókról több kép látható a "Bővebben" gombra kattintva.

 


Hirdetés