A repce ősszel csírázó gyomnövényei között mindenképpen meg kell említeni az árvacsalán-féléket, mert azok egyre nagyobb egyedszámban vannak jelen. Három faj, így a piros árvacsalán, a bársonyos árvacsalán és a fehér árvacsalán egyedeit találhatjuk meg a repcevetésekben. Legfontosabb közülük a piros árvacsalán, így részletesebben ezt mutatjuk be. 
A gyomnövények életforma szerinti besorolásáról ITT olvashat bővebben.
Piros árvacsalán (Lamium purpureum) = LAMPU
Leírása
A piros árvacslán egyéves, ősszel csírázó, áttelelő, tavasszal magot érlelő gyomnövény (T1). Kisebb számban, de tavasszal is csírázhat. A sziklevele kerekdedek, oválisak. A kifejlett növény 10-30 cm magas, szára négyszögletes, csupasz, gyakran pirosas színű. Gyakran a szár alsó részén két megnyúlt szártag található. A levelek a száron egymással szemben állnak, az alsók hosszú, a felsők rövid nyelűek, kerekded-szívalakúak, fogazottak. A murvásodó levelek piros színűek. Szintén piros színű virágai kb. 1 cm hosszúságúak, 6-10-vel ülnek a murvásodó levelek hónaljában. Termése makkocska, amely 2-2,5 mm hosszúságú. Egy-egy növény mintegy 200 db magot nevel, melyek csírázóképességüket kb. 10 évig tartják meg. A mag hosszúkás alakú, szürkés színű.
A piros árvacsalán kedveli a laza, tápanyagban gazdag, humuszos talajokat. Csírázási zónája 2 cm-ig terjed, így csírázáskor érzékeny a talaj felső rétegének kiszáradására.
Kártétele
A gyomnövény repcében történő kártétele abból fakad, hogy kezdeti fejlődése lényegesen intenzívebb, mint a kultúrnövényé. Kora tavasszal gyorsan fejlődésnek indul, nagy tömeget képes képezni, amivel amellett, hogy konkurenciát jelent a kultúrnövénynek a vízért és a tápanyagért folytatott versengésben, el is nyomhatja a tél során legyengült állományt.
(A képek nagyításáért katt valemelyik képre!)
Forrás:
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Digitális tankönyvtár: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
