A kukoricatermesztésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a megtermelt termény toxintartalma (aflatoxin, DON, ZON), amely néhány penészgombafaj felszaporodásának eredménye. Fusarium graminearum kukoricacsövön Aspergillus flavus a cső alapi részén 
A kukoricatermesztés során számos penészgombafaj fertőzheti a megtermelt termést, azonban nem mindegyik termel olyan mikotoxinokat, amely a termény felhasználást korlátozná. Közös jellemzőjük, hogy alkalmazkodóképességük kiváló. Évjáratonként eltérő mértékű a jelenlétük, de minden évben számítani kell megjelenésükre. A mikotoxinok- melyek másodlagos anyagcseretermékek - termelődése általában abban az esetben nő meg, amikor a kórokozó nem a számára ideális körülmények között fejlődik. A toxinokat egyaránt tartalmazza a spóra, a micélium, de az a közeg is, amelyben a kórokozó fejlődik, ugyanis a környezetbe is kiválasztja azokat.
A legfontosabb toxintermelő gombák, és az általuk termelt toxinok
| Faj megnevezése | A toxintermelés jellemző helye | A termelt fontosabb toxinok megnevezése |
| Aspergillus flavus | raktári körülmények között | aflatoxinok |
| Fusarium graminearum | szántóföldi körülmények között | deoxinivalenol (DON), zearalenon (ZON) |
| Fusarium verticillioides | szántóföldi körülmények között | fumonizinek |
| Penicillium fajok | raktári körülmények között | ochratoxin |
A toxintermelő gombák a természetben mindenhol jelen vannak, a talajban, az elhalt növényi maradványokon, az élő növények levélzetén. A számukra kedvezően alakuló környezeti körülmények között fertőzik meg a kukoricacsövet és a kukoricaszemeket. A termény toxintartalmát vizsgálva a legtöbb évjáratban elsősorban a Fusarium-fajok, másodsorban az Aspergillus-fajok, harmadsorban a Penicillium-fajok, majd ezt követően az egyéb fajok (pl. Alternaria) által termelt mikotoxinokkal lehet találkozni.
Aspergillus flavus
Az Aspergillus nemzetség tagjai melegkedvelő gombák, melyek jelentősége a klímaváltozás hatására Magyarországon is nő. A nemzetség legfontosabb faja az Aspergillus flavus, amely a legveszélyesebb mikotoxinokat, az aflatoxinokat termeli. Általában nem ér el magas fertőzöttséget a területen, de ennek ellenére egyes évjáratokban a vizsgált tételek akár 8-10%-ban is kimutatható a jelenléte. Környezetünkben mindenütt előfordul, általában a talajban, vagy a növényi maradványokon. Életmódja szaprofita, vagy másodlagos növényi kórokozó. Bár elsősorban mint raktári penészgombát tartjuk számon, már a szántóföldön megfertőzheti a kukoricaszemeket, a toxintermelés már ott megindulhat. A kórokozó elsősorban a virágzáskor fertőz a bibeszálakon keresztül, a későbbiekben már csak a rovarrágás okozta sérüléseken keresztül képes erre. Időjárási körülmények terén a száraz, aszályos, forró évjáratok a kedvezőek számára.
Aspergillus flavus
Aspergillus flavus
A csőfertőzés tünete a csövön található sárgászöld színű penészgyep, amin olivazöld spóratömeg látható. Ez általában a csővégen található, de a cső bármely részén képes kialakulni. A kórokozó toxintermelése széles hőmérsékleti értékek között, 15-30 ºC között történhet. A folyamat optimuma 20-25 ºC között van. Szaporodásra széles pH-tartományban, 2,1-11,2 értékek között képes. A kórokozó által termelt aflatoxinok a legveszélyesebb mikotoxinok közé tartoznak. Nagyobb mennyiségben, vagy tartósan történő fogyasztásuk a májat károsítják elsősorban és erősen karcinogének. A szántóföldön elsősorban azokat a növényeket képes megtámadni, amelyek valamilyen ok miatt stresszelt állapotban vannak. Ez származhat tápanyaghiányból, aszályból, erős rovarkártételből, vagy gyomosodásból is. Bár az aflatoxin termelése már a szántóföldön is megkezdődhet, a folyamat a raktározás során folytatódhat, különösen, ha a betárolt termény nem megfelelően van kezelve. A magas nedvességtartalom (>13%) melletti tartós tárolás, a betárolt termény rossz szellőzése (nem megfelelő tisztítás miatti sok szennyeződés, vagy por) miatti alacsony oxigéntartalom elősegíti a tárolt termény toxintartalmának növekedését.
Aspergillus flavus
Fuzárium-fajok
A toxintermelő gombák fontos csoportját alkotják a Fusarium-fajok. Tagjai polifág, talajlakó kórokozók, amelyek elsősorban a valamilyen okból kifolyólag legyengült, sérült, stresszelt növényeket fertőznek meg.
A Fusarium-fajok ferttőzését általánosan elősegítő körülmények:
- a tenyészidőszak elején tapasztalható szárazabb periódust csapadékosabb időszak követ
- a virágzáskori magasabb hőmérséklet és jelentősebb csapadék
- egyes fajok esetében a csapadékos augusztus és szeptember
- monokultúrás termesztési körülmények
- kártevők (kukoricamoly, gyapottok bagolylepke) jelenléte és károsítása
Toxintermelésük kizárólag a cső és a kukoricaszemek fertőzésekor következik be, de a csíranövényt is képesek megbetegíteni. (Erről bővebb információk ITT olvashatók.) A csövön található penészgyep jelenléte és mérete önmagában nem utal automatikusan a toxintermelésre és a magasabb toxintartalomra.
Fusarium verticillioides
A kórokozó a talajban a fertőzött növényi maradványokon él. Az ott képződött spórák a szél segítségével terjednek. A kórokozó általában sebzéseken keresztül képes a csövet megfertőzni, amelyek származhatnak rovarkártételből, jégverésből, vagy egyéb mechanikai behatásból. A fertőzésre általában mérsékelten meleg, csapadékos körülmények között kerül sor. Ezek a körülmények különösen a virágzás időszakában kedveznek a fertőzés bekövetkeztének. A későbbiekben a kórokozó számára már a szárazabb körülmények is megfelelőek. A kórokozóval fertőzött magok elszíneződnek, lilás-barnás színűek lesznek. A csövön képződött penészgyep fehér, lilás, vagy lazacszínű lehet. A fertőzési gócok a csövön elszórtan jelentkezhetnek. A mag belsejében látható fehér csíkok sokszor a kórokozó belső fertőzésére utalnak.
A Fusarium verticillioides elszórt tünetei a csövön
A belső magfertőzésre utaló elszíneződés
A kórokozó által termelt toxinok a fumonizinek csoportjába tartoznak, amelyek elsősorban a májat károsítják és erős karcinogén hatásúak.
Fusarium verticillioides által fertőzött kukoricaszemek
Fusarium graminearum
Ez a növénypatogén penészgomba faj termeli az egyik legszélesebb körben ismert mikotoxint, a dioxinivalenolt, azaz a DON, valamint a zearalenon (ZON) toxint. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át, leginkább a talaj felszínén maradt, le nem forgatott szármaradványokon és csuhéleveleken. Az ezeken kifejlődött sprórái a szél segítségével kerülnek a kukorica virágzása során a bibére, amellyel elindul a cső fertőződése. A virágzáskori hűvös és csapadékos időjárás a fertőzés mértékét növeli. A kórokozó számára kedvező az átlagos, vagy az átlagnál hűvösebb hőmérsékletű, viszont az átlagosnál csapadékosabb augusztusi és szeptemberi hónapokat hozó évjárat. Bár a fertőzés sok esetben a csővégen jelentkezik, a cső más részét is érintheti. Ilyen esetekben jellemző, hogy a csuhélevelek szorosan tapadnak a csőhöz, nehéz lefosztani róluk. A penészgyep színe a fehértől a rózsaszínűig változhat. A fertőzött szemek toxintartalma nincs összefüggésben a csövön található penészfolt kiterjedésével. Abban az esetben is magas lehet a toxintartalom, ha a fertőzés mértéke nem tűnik magasnak. A dioxinivalenol (DON) toxin erős hatású sejtméreg, amely a fehérjeszintézist és a sejtosztódást egyaránt gátolja. Ugyancsak a kórokozó által termelt mikotoxin a zearalenon (ZON), amely ösztrogénhatású vegyület, így elsősorban a reprodukciós szerveket és a májat károsítja.
Fusarium graminearum
Fusarium graminearum
Penicillium-fajok
A Penicillium-fajok a környezetben mindenhol előforduló penészgombák, amelynek nem minden faja termel mikotoxinokat. Fertőzésük általában a különböző okok miatt sérült csövet, vagy szemeket érintheti. Ez a fizikai sérülés származhat rovarkártételből, de jégverésből is. Tünete a csövön, a szemek között képződött kékeszöld penészgyep, valamint a kékesszürke spóratömeg, amely legtöbbször a csővégen található, de a cső sérülése esetén bármelyik részén megjelenhet. A fertőzés a mag belsejét is érintheti, ez esetben a mag kékes színű lehet, vagy fehéren csíkolt. A toxintermelés általában a tárolás során történik. A kórokozó által termelt egyik mikotoxin az ochratoxin, amely rákkeltő hatású, elsősorban a vesét megtámadó vegyület.
Cimkék:
