Magyarországon a kukoricatermesztés eredményességét befolyásoló legfontosabb környezeti körülmény a csapadékellátás kérdése, a csapadékhiány előfordulása. 
A kukoricatermesztés során a termés mennyiségét, így a tevékenység jövedelmezőségét a termesztéstechnológiai elemeken túl elsősorban a csapadékellátotság határozza meg. Bár a kukorica egy szintig képes tolerálni az optimálistól eltérő vízellátottságot, de az, egy bizonyos mérték felett már közvetlenül hat a betakarított termés mennyiségére. A termésveszteség az alábbi okok miatt következhet be:
- a nem megfelelő vízellátás miatt csökkenő asszimiláció és szervesanyag-képzés
- a vízhiány miatt bekövetkező levélszáradás, és az ebből következő asszimilációs felületcsökkenés
- a vízhiány és a légköri aszály miatt bekövetkező kötődési problémák
A vízellátottsági problémák a kukorica esetében a legjellemzőbb módon a levelek "furulyázásában" mutatkoznak meg. A magas hőmérséklettel párosuló, kevés csapadékot produkáló időszakokban a kukorica különböző mechanizmusokon keresztül igyekszik gazdálkodni a rendelkezésére álló vízmennyiséggel. Szervezetének hűtését, a hőstressz okozta károsodás elkerülését fokozott vízfelvétellel és párologtatással igyekszik elérni. Amennyiben azonban nem áll elegendő víz a rendelkezésére, a gázcserenyílások részleges vagy teljes zárásával mérsékli a párologtatást, így csökkenti az ennek során bekövetkező vízvesztést. Ez azonban azzal is együtt jár, hogy lassul, vagy meg is szűnik a tápanyagok felvétele, valamint a növényben a gyökerek felől a föld feletti részek felé irányuló víz- és tápanyagáramlás. A gázcserenyílások záródása egyben csökkenti a fotoszintézishez nélkülözhetetlen szén-dioxid felvételét is. Ezek a folyamatok összességében azt eredményezik, hogy csökken a növény szervesanyag-termelése, ami még akkor is okozhatja a betakarított termésmennyiség csökkenését, ha a tünetek nem mutatkoznak szembetűnően. A magas léghőmérséklet és az erős sugárzás káros hatását a növény úgy is igyekszik mérsékelni, hogy a levelek sodródnak, illetve hegyes szögbe állnak. Ezzel a párologtatás mértéke tovább csökkenhet, illetve a sugárzás szögének változásával csökken az egységnyi felületre eső sugárzás mértéke is. Amennyiben a magas léghőmérséklet és a vízhiány tartósan fennáll, a károsodott növényi részekben a sejtek és a szövetek vizet veszítenek, a turgornyomás csökken, a növény lankad, hervad, majd a levelek végül elszáradnak. A folyamat az alsó leveleken kezdődik és a csúcsi irányba halad, a növény "felsül".
A termésveszteség kialakulás szempontjából fontos szempont, hogy a kukoricát milyen fejlődési állapotban éri a vízhiányból és a magas hőmérsékletből eredő stresszhatás. Hazai viszonyok között a címerhányás és a virágzás időszaka a leginkább veszélyes ebből a szempontból. Ebben az időszakban egyetlen növény akár 4,7-5 l vizet is képes elpárologtatni egy meleg, szeles napon, a kukoricatábla pedig akár napi 5-6,5 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséget is felhasznál. Ez a mennyiség általában nem áll rendelkezésre. Öntözés esetén tudni kell, hogy a kukorica gyökérzete 30 ºC felett /az általában jellemző alacsony légköri páratartalom mellett/ már nem képes elegendő vízzel ellátni a föld feletti részeket, így az életfolyamatok károsodást szenvedhetnek. A terméscsökkenén szempontjából a hosszú tenyészidejű fajták kitettsége nagyobb, míg a rövid tenyészidejűeké kisebb, mivel ez utóbbi fajták nagyobb valószínűséggel kerülik el virágzásukkal és terméskötődésükkel a forró és száraz időszakokat.
Az aszálytünetek gyorsabban alakulnak ki rossz szerkezetű vagy rossz vízszolgáltató képességű talajokon, valamint a táblaszéleken, attól függően, hogy ott milyen növényzet található. A művelt terület határán lévő fák gyökérzetükkel komoly konkurenciát jelentenek a kukoricanövények számára, így nem megfelelő vízellátást nyújtó évjáratokban az aszálytünetek ilyen helyeken fokozottan jelentkeznek.
A kukorica terméskötődése és az aszály okozta terméskötődési problémák.
Cimkék:
