A kalászos gabonákat fenyegető rozsdabetegségek közül a feketerozsda képes a legnagyobb károkat okozni. A vörös- és sárgarozsdához képest ritkábban lép fel, de 10-15 évenként számítani kell megjelenésére. 
Leginkább abban az esetben alakulhat ki járvány, ha a kalászosok érésekor jelentős mennyiségű uredospóra érkezik a déli szelekkel, és ezek a spórák megfelelő körülményeket találnak a fertőzéshez. Jelentős kártételre képes, amely elérheti a 20-25%-ot is. Bár a kalászos gabonákat minden fejlődési állapotukban képes fertőzni, a legnagyobb kárt az érés időszakában való felszaporodásával okoz. A zöld növényi részeken megjelenő telepek csökkentik a fotoszintetizáló felületet, a bőrszöveten okozott sérülésekkel fokozzák a növények párologtatását. A kártétel miatt extrém módon felgyorsult élettevékenységek miatt a növény a már szembe beépült tartalék tápanyagokat is felhasználja, "ellélegzi". Ezek a hatások a termés mennyiségét és minőségét egyaránt befolyásolják. A csökkenő asszimiláció csökkenti a szemekbe történő tápanyagáramlást, amelyek így kisebbek, könnyebbek, zsugorodottabbak lesznek. A növényeket ért stresszhatás miatt csökken azok ellenállóképessége a környezeti behatásokkal, így az esetleges vízhiánnyal szemben.
Védekezés a feketerozsda kártétele ellen őszi búzában
Cimkék:
