A nagy széltippan az őszi búza legfontosabb egyszikű gyomnövénye, amelynek gyomborítása és kártétele az elmúlt években jelentősen nőtt. Bár elsősorban a savanyú talajok gyomnövénye, az egész országban elterjedt. Az Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezéskor (2007-2008) az őszi búza harmadik legfontosabb gyomnövényeként került besorolásra. A gyomnövény életforma szerinti besorolásáról bővebben ITT olvashat
Nagy széltippan (Apera spica-venti) = APESV
Leírása
A nagy széltippan egyéves egyszikű gyomnövény. Elsősorban a laza szerkezetű, savanyú kémhatású talajokat kedveli, de a kötött talajokon is jelentős tömegben található meg. A gyomnövény mészkerülő, így a meszes talajokat kevésbé kedveli. Tipikus kalászos gyom, termesztett növényeink közül a legnagyobb mértékben azokban károsít. Kártétele már viszonylag kis egyedszámnál is jelentős lehet, a terméskiesés 2-3 db/m2 esetén az 5%-ot, 8-10 db/m2 esetén a 10-15%-ot, 15-20 db/m2 esetén pedig a 20-25%-ot is elérheti.
A növény karcsú, akár 1 m-es szárat növelő egyszikű gyomnövény. A növény fejlődése a bokrosodáskor a rendelkezésére álló tértől függ. Sűrű gabonaállományokban 1-2 szárat növeszt, míg ritkább állományokban erősen bokrosodik. Szára egyenes, sima, szívós, a kombájn forgó részeire való felcsavarodásával a betakarítást is akadályozza. Levele 3-5 mm széles, felálló, amely a széleken erősen érdes. A virágzat laza bugavirágzat, amely 10-25 cm hosszúságú, ágai érdesek, színe eleinte zöld, majd az érés közeledtével lilás. Magja, a toklászos szem kb. 2-2,5 mm hosszú, karcsú, hosszúkás alakú, mindkét végén kihegyezett. A toklász csúcs alatt ered az 5-10 mm-es hosszúságú, érdes tapintású szálka. A magok 6-7 évig tartják meg a talajban a csírázóképességüket.
A gyomnövény elsősorban ősszel csírázik, vagy nagyon korán tavasszal, bár a csírázás az enyhébb téli hónapokban is folytatódik. Sekélyről, csupán a talaj felső 0,5-1 cm-es rétegéből képes kihajtani. Mivel állandó nedvességet igényel a csírázáshoz, száraz őszökön egyedszáma csökkenhet. Az ősszel kicsírázó magokból fejlődő növény 3-5 leveles állapotban telel át. A gyomnövény együtt fejlődik a kalászos gabonákkal, de az érés idejére túlnő a kalászokon.
Kártétele
A kalászos gabonákban nagy tömegben képes fejlődni. Erős fertőzésénél jelentős konkurenciát jelent a kultúrnövény számára a vízért és a tápanyagokért folytatott versenyben. Ilyen körülmények között a kalászos gabonák ritkább állományt képeznek, kevesebb és kisebb kalászt képeznek, így kevesebb magot nevelnek.
Védekezés
Agrotechnikai eszközök a gyomnövény kártétele elleni védekezésre:A nagy széltippan elleni védekezésre kevés agrotechnikai eszköz áll a rendelkezésünkre. Sok gabonagyom sikeresen gyéríthető tarlókezeléssel, de ez a gyomnövény nem csírázik a tarlón, így ott nincs lehetőség az irtására. A gyorsabb kezdeti fejlődésű és erőteljesen bokrosodó búzafajták vetése segítséget jelenthet a széltippan kártételének csökkentésében, ugyanis ezek kevesebb időt és kisebb teret hagynak a csírázó-kelő gyomnövény számára.
A nagy széltippan elleni védekezésre felhasználható hatóanyagok:
Vetés után, kelés előtt felhasználható hatóanyagok: diflufenikán, flumioxazin, pendimetalin, triaszulfuron
Őszi állománykezelés (posztemergens) során felhasználható hatóanyagok: triaszulfuron, flumioxazin, jodoszulfuron-metil, klórtoluron, metszulfuron-metil
Tavaszi állománykezelés (posztemergens) során felhasználható hatóanyagok: szulfoszulfuron, pinoxaden, fenoxaprop-p, piroxszulam
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán Jószef: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
