A repce termesztéstechnológiájának utolsó fontos kérdése, hogy végezzünk-e vegyszeres állományszárítást és becőragasztást. Ahogyan a repce egyre intenzívebb növénnyé vált, úgy lett ez a kérdés egyre húsbavágóbb. Hiszen ha a hektáronkénti 1,5 tonnából kiperegne 10%, az csak 150 kg, melynek az ára nem sokkal haladja meg a vegyszer és a kijuttatás költségét. Azonban 2,5-3 tonnánál vagy efölött már érdemes ráfordítani repcénkre ezt a plusz költséget, mert jócskán megtérül. Az alábbiakban néhány szempont a döntéshozatalhoz.
Nézzük először, hogy mely tényezők indokolhatják a kezelést:
- A repce virágai nem egyszerre nyílnak, hanem először a főszáron, majd az oldalhajtásokon elhelyezkedők. Az időjárástól függően hetekig is elhúzódik a virágzás. Logikus, hogy ennek megfelelően a termés beérése sem egyszerre fog történni, hanem elhúzódóan. Az első virágokból kialakult becők már megszáradnak, amikor a későbbiekben még zöldek a magok. Ha ekkorra időzítjük a betakarítást, akkor egy csomó éretlen szemet is learatunk, mennyiségi és olajtartalombeli veszteséget egyaránt elszenvedve. Abban az esetben, ha várunk a kései becők beérésére, akkor a koraiak teljesen beérnek, azután a reggelről reggelre a harmattól megpuhulva, a kisütő napon újra kiszáradva olyan mechanikai igénybevételnek lesznek kitéve, melynek hatására egy idő után felpattannak és a bennük lévő magok kiszóródnak. Látható, hogy a repce ezen sajátossága terméscsökkentő tényezőként jelentkezik, amennyiben hagyjuk, hogy a növény meg a nap és a szél természetesen tegye a dolgát.
- Előfordulhat, hogy a repcénk a betakarítás idejére felgyomosodik. A gyomnövények zöldtömege akadályozza a kombájnok munkáját, növekszik a szórási veszteség, a gaz „összekeni”, nedvesíti a magot.
- Megtörténhet, hogy valamely kórtani probléma jelentkezik a tenyészidőszak végén. Például a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) jelentős termésveszteséget okozhat az érőfélben lévő repcén. Egy állományszárítással mintegy blokkolhatjuk a betegséget, véget vetve a növény és a gomba küzdelmének, elejét véve a további kártételnek.
- Furcsa módon ez utóbbi helyzet ellentettje is bekövetkezhet, amikor is a becők már jórészt beértek, de a növény szára még zöld és szinte facsarni lehet belőle a vizet. A kombájn nem tud rendesen dolgozni benne mert „bemedvézik”, nem halad az aratás. Különösen akkor következhet ez be, ha valamilyen strobilurinnal vagy strobilurinhoz hasonló élettani hatással rendelkező más gombaölőszerrel történt kezelés a virágzás során.
Milyen érvek szólhatnak a kezelés ellen:
- Abban az esetben, ha extenzív, olcsó repcetermesztést folytatunk, saját magfogásból, visszafogott tápanyagellátással, regulátorozás nélkül, 1,5-2 tonnás terméselvárással nem igazán megtérülő ráfordítás az állományszárítás és/vagy becőragasztás.
- Annál is inkább mert maga a kezelés is okoz némi termésveszteséget. Bár légi úton is kijuttathatóak ezek a készítmények, azonban ez egyre inkább kiszorulóban van manapság Magyarországon. A repülő helyett elterjedt hidas önjáró permetezők még akkor is letipornak egy csomó becőt, ha egész tenyészidőszakban azzal történtek a kezelések és a gép a saját nyomán halad, ugyanis az érés idejére az állomány jórészt benövi a nyomokat. Ennek bizonyságául elegendő, ha az aratás után alaposan megnézzük a tarlót és megfigyeljük a gép nyomaiban az árvakelés mértékét. A taposási kár még nagyobb mértékű, ha előzőleg egyszerű vontatott permetezővel kezeltük a területet, mert ekkor a hidas permetezőnek új nyomot kell taposnia.
- A kijuttatott gyomirtószer mindig hordoz bizonyos környezeti kockázatot. Légi és hidas permetezőnél egyaránt cseppnehezítő adalékot kell tenni a gyomirtó szer mellé, hogy ne következhessen be elsodródás. Ha mégis megtörténik, akkor az okozott kárért a munka szakmai irányítója felelős.
A pró és kontra érvek alapján mi lehet hát a legjobb megoldás?
Egy gyomos vagy beteg repceállomány esetében az állományszárítással értéket mentünk. A lehetséges veszteségeket az elkerülésükhöz szükséges ráfordítással összevetve dönthetünk, hogy elvégezzük vagy sem. A felhasználható hatóanyagok: glifozát és sói (különösen évelő gyomok esetén jó választás), bromoxinil és diquat-dibromid
Olyan repcében, amely egészséges és nincsenek benne a betakarítást akadályozó gyomok, nem feltétlenül szükséges elvégeznünk az állományszárítást. Viszont a repce elhúzódó érése miatt a becőragasztás egy ígéretes repcében nem hagyható ki. Az eljárás során olyan anyagot permetezünk a becőkre, mely rugalmas bevonatot képez, és megakadályozza azok idő előtti felrepedését. Erre alkalmas hatóanyagok a karboxilált-sztirol-1,3butadién, pinolén, nátrium-karboxi-metil-cellulóz.
Abban az esetben, ha a légi permetezés mellett döntünk, vegyük figyelembe, hogy ezt még akkor is előre be kell jelentenünk az illetékes megyei kormányhivatalnál (régen növényvédő állomás), ha csupán becőragasztót juttatunk ki.
Cimkék:
