A fehérpenészes szár és tányérrothadás a napraforgót bármilyen fejlettségi állapotában, a tenyészidőszak alatt szinte bármikor képes megbetegíteni.

 

A fehérpenészes szár- és tányérrothadás kórokozója szkleróciumokkal telel át a talajban, vagy a fertőzött növényi maradványokban. Ezekből kétféle módon indulhat a fertőzés. A szkleróciumok micéliumokat fejlesztenek, amelyek bármilyen fejlettségi állapotban képesek megfertőzni a a napraforgót. Amennyiben a csíranövényeket  fertőzik, azok vagy már a talajban elpusztulnak, vagy egészen fiatal növényként halnak el. A csíranövényeket érintő fertőzés indulhat a vetőmagból is, mivel a fertőzött tányérokban a gombafonalak a kaszathéj alá is behatolnak s ott életképesek maradnak. A fejlettebb növények esetében a száralapot fertőzik a gombafonalak. Az ilyen primer fertőzésnél a száron a talajfelszín közelében barna, vizenyős foltok alakulnak ki. Kellően nedves körülmények között ezen fehér vattaszerű micéliumtömeg lesz látható. A fertőzés szembetűnő tünete a tőhervadás. 

A kórokozó fertőzése miatt hervadó napraforgó

A megbetegített növények tövén fehér, vattaszerű csomók jellenek meg

A tő rothadása jól látható, az ilyen növények könnyen kidőlnek

Jól látható a fertőzés következtében kialakuló vizenyős folt. Itt már a gomba szövedéke is látható.

Azok a növények, amelyek ilyen módon fertőződnek, elhalnak, elszáradnak. A szárban a megbetegedés helyén a szövetek felszívódnak, helyükön fekete szkleróciumok képződnek. Mivel a szilárdító szövetek károsodnak, a szár könnyen eltörik, az ilyen növények könnyen kidőlnek.

Szkleróciumok a szárban

A szkleróciumok más módon, ivaros úton is képesek a megbetegedés terjesztésére. Termőtesteket, apotéciumokat fejlesztenek, amelyekben aszkospórák képződnek. Ezek a légáramlatok segítségével kerülnek a levelekre, amelyeket megbetegítenek. Ez a szekunder fertőzés. A levélnyélen keresztül a szár is megbetegedhet. Ilyen esetekben enyhe koncentrikus rajzolatú, világosbarna, kifehéredő folt jelenik meg tünetként. Amennyiben a tünet szárölelővé válik, a megbetegített rész felett a növény elhal. A szekunder fertőzés a primer fertőzésekről is terjedhet, nem kizárólag csak a szkleróciumok által. 

Az aszkospórák a tányért is megbetegítik. Azok hátoldali részén vizenyős, nyálkás, barna foltok jelennek meg, jellemzően augusztus folyamán. A fertőzött tányérokon a gomba fehér micéliumai is megjelenhetnek, valamint a kaszatok között a szkleróciumok, amelyek rácsot is alkothatnak. A szkleróciumok a tányér belsejében is képződnek. A beteg tányérok széthasadoznak, széthullanak, a magok a szkleróciumokkal együtt a talajra hullanak. 

A fertőzött tányér széthullik, belőle a magok és a szkleróciumok a talajra hullanak

A kórokozó könnyen terjed a sérüléseken, sebzéseken keresztül. Így a jégverés által, vagy rovarkártétel miatt keletkező sérülések ideális lehetőséget biztosítanak a fertőzés bekövetkeztéhez.

A jégverés utáni teendőkről ITT olvashat bővebben

A kórokozó terjedését elősegíti
- a vetésforgóban gyakori napraforgó, repce és szója vetése. Mindhárom növényt képes megbetegíteni, illetve mindegyiken képes szkleróciumok képzésére.
- forgatás nélküli talajművelés, amelynek során sok szklerócium kerül kedvező helyzetbe (maximum 3 cm-es mélység)
- túlságosan sűrű növényállomány
- erős gyomosodás. A kórokozó több gyomnövényen képes a felszaporodásra, de az erős gyomosodás miatti mikroklíma is kedvező számára. 
- a csapadékos, párás, nem túl meleg (18-22 ºC) időjárási körülmények
- túlzott és egyoldalú nitrogén-műtrágyázás

 

(A képek nagyításáért kattintson valamelyik képre!)


Cimkék: