2018. 06. 23. | Frissítve: 2018. 06. 23. 20:16

Országszerte megkezdődött és javában zajlik az őszi káposztarepce aratása. Régen idegenkedtem ettől a növénytől, mert itt felénk a Dél-Alföldön eléggé kockázatosnak tűnt a termesztése. Az első buktató rögtön a vetés után jelentkezett. Vajon fog e időben, elegendő csapadék érkezni, hogy az apró magok kicsírázhassanak és kikelhessenek? Aztán ha kikelt, akkor a következő megpróbáltatás a téli fagy, mely hómentes teleken komoly veszteséget okozhat a repceállományban. Végül a harmadik próbatétel tavasszal a  virágzás idején uralkodó időjárás, amely itt felénk lehet igazán száraz és meleg, ez pedig nem kedvez a terméskötődésnek. Később ezek a felsorolt buktatók megoldható nehézségekké szelídültek számomra, köszönhetően a víztakarékos talajművelésnek, meg a nemesítőházak kitartó munkájának a repce fagytűrésének javítására, továbbá a repce növény egy olyan csodálatos tulajdonságának, hogy a felmerülő veszteségeket, kieséseket képes kompenzálni. A kifagyás okozta tőszámveszteséget az elágazások számával, ás a becőszám növelésével, a virágzáskor elszenvedett vesztességeket pedig a sikeresen bekötött becők méretével és a szemek nagyságával képes ellensúlyozni. Az idei kései fagyok, majd az azt követő csapadékhiány és a  korán érkezett nyári meleg alaposan próbára tette a repcék kompenzációs képességeit. Gyorsan lezajlott a virágzás, elég vékony becőréteg alakult ki. A betakarítás előtti időszak zivatarai és esői  a becőragasztás ellenére is pergési veszteséget okoztak számos területen. Valójában azonban ezek után is nagyon nehéz volt megjósolni, hogy egy-egy táblán hogy alakul majd a hozam. Egy repcetáblát a virágzás után már az őzek és a vaddisznók sem járják, mert járhatatlan. Akár csalódtunk a repcénkben, akár beváltotta az előzetes reményeinket, mindenképpen érdemes közelebbről megnéznünk a tarlóját, mert tanulságos dolgokat láthatunk.