E sorok írója nagyon régen nem látott már olyan erős levéltetű fertőzést repcében az őszi időszakban, mint amilyenhez Békés megyében volt "szerencséje" november közepén. A fertőzés gyakorlatilag több területen is táblaszintű volt, a különbség csak a súlyosság fokában volt. Helyenként még nem látszott a növényeken, hogy a fejlődésben gátolná őket a kártétel, foltszerűen viszont jelentősen fejletlenebb, szenvedő növényeket lehetett találni. Ezek voltak az erősen fertőzött részek.

 


A hosszú, száraz ősz következtében mostanra 100 - 150 mm-es csapadékhiány alakult ki szinte az egész ország területén. Ez azt jelenti, hogy a sokéves átlaghoz viszonyítva ennyivel kevesebb hullott ebben az évben. Táblaszéleken, rendezvényeken a kollégákkal találkozva, híreket cserélve gyorsan szóba kerül az időjárás, meg a szántás. Réti talajok tisztességes mélységű megszántásához mostanság hektáronként 50 l gázolajat pöfékelnek el a traktorok, ami egy bődületesen nagy szám. Ez a mostani állapot az őszibúza kultúrák helyzetét megnehezíti, az ősziárpáknál nagyon komoly terméskiesést sejtet, a repcék jövőjét viszont sok helyen kilátástalanná teszi. 

 


Nem túl gyakori látvány a repcelisztharmat tünete az őszi állományokban. Azonban ebben a szokatlan őszi időjárásban erre is van példa.

 


Az extrém csapadékhiány következtében az őszi vetések, a repce és gabonaterületek is helyenként rendkívül kritikus helyzetben vannak. Ironikus módon azért találhatunk jól fejlett gabonát is, ha szerencsések vagyunk, ahogy az alábbi kép is mutatja:

 


Szeptember 22-i Mindeközben...-írásomat  azzal fejeztem be, hogy talán nem volt helyes döntés megtiltani a növényvédőszerek használatát az EFA területeken, így az ökológiai másodvetéseken, tekintettel  a cikk képein látható rendkívül erős repcedarázs álhernyó kártételre. Említett írásomban keresztes virágú gyomként említettem a szinte felismerhetetlenségig elfogyasztott növényeket, azonban az elmúlt napokban több helyen is tapasztaltam hasonló jelenséget, ahol a szinte tarra rágott keresztesvirágú növény láthatóan sorba volt vetve:

 


A repcevetések télre való felkészítésének egyik legfontosabb lépése a regulálás. Olyan beavatkozás ez, amely szinte biztosan meghozza az árát! Kihagyása könnyen megbosszulhatja magát!

 


A bolhakártevők (repce- és káposztabolhák) számukra kedvező körülmények között nagyon durva kártétellel tudnak jelentkezni a kelő és néhány leveles repcében. Eredményesen védekezni ellenük csak úgy lehetséges, ha folyamatos "vegyszernyomás" alatt tartjuk a területet. 

 


Július végén a napraforgó táblák forgói sokfelé  inkább parlagfű ültetvénynek tűntek, ahogy a baloldali felvételen is látható. A növény pollenjére allergiások ezt a nyarat is alaposan megszenvedték. Mostanság a napraforgó betakarítása a végéhez közeledik, de amikor szántóföldek mentén haladunk, teljesen hétköznapi látvány a vidékünkön, hogy a düllőutakat parlagfű szegélyezi. Sőt, előfordul, hogy egész táblarészeket borít mint a jobboldali képen.

 

 

 


Közeledik az őszi kalászosok vetése, sőt egyes helyeken már meg is kezdődött. Bár ezeknél a növényeknél kevésbé munkás az ősz, jóval kevesebb teendőnk van, mint pl. a repcénél, itt is van amire oda kell figyelnünk. Ebben az évben az ország nagy részén – köszönhetően a kalászosok betakarítását követően megérkező csapadéknak - igencsak zöldek voltak a tarlók. Az árvakelésen túl komoly gyomkelést is tapasztalhattunk, egyes gyomnövények be is virágoztak. Az erős gyomosodás, a virágzó gyomnövények, sőt az esetleg zöldítésben vetett növények állománya ideális lehetőséget teremt egy kártevő szaporodásához. Ez a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), amelynek lárvájával, a mocskos pajorral az őszi vetésekben is találkozhatunk.

 


A jelenséget, hogy mezőgazdasági kértevők nem csupán mezőgazdasági kultúrákon szaporodhatnak fel, már érintettem egy minapi írásomban. Ezt a témát folytatom most az alábbi felvételekkel. Egy gyomos gabonatarló mellett autóval elhaladva figyeltem fel arra, hogy egészen furcsa látványt mutatnak egyes gyomok. Közelebbről megvizsgálva jöttem rá, hogy a gabonatarlón valamilyen keresztes virágú gyomnövény - vadrepce vagy előző évi mustár árvakelése - rovarkártevőkkel küzd.

 


Országosan a vége felé közeledik a repce vetése, az első vetések a szerencsésen megérkező csapadéknak köszönhetően már kikeltek és egészen szép állományokat képeznek. Sajnos ez a fontos növényünk nagyon sok rovarkártevő számára jelent táplálékot, így már az őszi időszakot sem lehet „megúszni” az ellenük való védekezés nélkül.

 


Akár rejtvénynek is tekinthető az alábbi fénykép. A kérdés, hogy mi látható rajta:

Első pillantásra zöld muharnak (Setaria viridis) látszik, de érdemes azért közelebbről is megnézni.

A következő képen kinagyítva már biztos mindenki fel fogja ismerni:


Aszályos években sokszor okoz gondot az árvakelésű gabona a repcevetésekben. Készüljünk fel az ellene való védekezésre ebben az évben is.

 


A napokban kellett rászólnom néhány területbejárást végző hivatalnokra, akik a kissé rázós és göröngyös düllőút helyett inkább a mellette levő síma területre kormányozták terepjárójukat, hogy éppen valakinek a repcéjét tapossák. A szeptember eleji vetések kelegetnek, de még némi alázatos meghajlást követelnek attól, aki közelebbről meg akarja vizsgálni őket.

 


A cukorrépa táblákban az utóbbi időkben látványosan jelentkezik a cerkospórás levélragya (Cercospora beticola). A júliusi, időnként csapadékos, időnként forró időjárás kedvezett a kórokozó felszaporodásának. Léteznek rezisztens répafajták, azonban a gomba genetikai variabilitása versenyt fut a nemesítők munkájával.

 


A répaaknázómoly (Scrobipalpa ocellatella) kártételével már gyakran találkozhatunk a cukorrépában. Bár a tünetek nem feltűnőek, könnyen felismerhetők. A szívlevelek sötét, akár fekete elszíneződése már gyanús kell legyen. 

 


Az évelő gyomnövények elleni védekezésben -így a fenyércirok esetében is- rendszeresen alkalmazott technológia a tarlókezelés, amikor glifozát-tartalmú készítménnyel kezeljük a területet. A hatóanyag minden gyomnövény ellen jó hatékonysággal használható, legyen az egy- vagy kétszikő, magról kelő, vagy éppen évelő. Hatástüneteit jól ismerjük, már ami a földfelszín feletti növényi részeken megjelenőket illeti. Érdemes azonban benézni a talajszint alá is.

 


A hernyókártevők tányérkártétele napraforgóban nem mondható ugyan tipikusnak, de előfordul. Különösen abban az esetben, ha az adott évben nagy a kártevők egyedszáma -pl. a gyapottok-bagolylepke esetében- vagy ha egészen kései vetésű állományt a tápnövények körének szűkülése miatt nagy számban keresnek fel tojásrakásra a lepkék.

 


A kukorica üszögbetegségei a kultúrnövényen kívül képesek egyes gyomnövényeket is megfertőzni. Így a rostosüszög (Sorosporium holci-sorghi) tüneteivel a fenyércirok növényeken, azok fejlődő virágzatán is találkozhatunk.

 


A párás és meleg időjárásnak köszönhetően már nagy számban találhatók napraforgórozsda (Puccinia helianthi) tünetek a még zöld napraforgóállományokban.